szótlanul állok a világ elé,
nem kérek mást csak a zenét,
ami újból életre kelt..
és csak is rám figyel.
álmodtam egy szép világról
tanultam minden másból
amit eddig nem éreztem
csak éppen észrevettem
az álom egy képre összefolyt
életem fényéről beszámolt
ha rá nézek én is félek
mi ez az arc? semmit nem értek
Ref:
Csak egy kép keret
ami körbe vesz
a szívem nem szabadul
az üveg szét repedt
nincs ott az a mosoly..
amit úgy szeret
az a valaki aki rég engem keres..
túlnyomó, zavaros pillanat..
a festék szét folyik egyetlen perc alatt..
a magány már senkire nem figyel
össze folyik a bánat, az élet színeivel.
.... ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése